Fűtésre, illetve hűtésre mindenkinek egyaránt szüksége van, legyen az a lakossági társadalom vagy az ipar bármely résztvevője, függetlenül attól, hogy hőszivattyúval vagy más rendszerrel rendelkezik.
Ma Európa egyik legnagyobb kihívása a növekvő energiaszükséglet környezetre gyakorolt hatásának csökkentése, minimalizálása.
A fűtés és hűtés közismerten energiaigényes, igaz ezen a téren pontos adatok sajnos nem állnak rendelkezésünkre a múltból. Az energiaigényt, és az épületek energiahatékonyságát mérő statisztikák minősége országonként is jelentősen eltér, ami megnehezíti az európai szintű összevonást.
Ennek a helyzetnek orvoslására az Európai Bizottság jelentős lépést tett az európai fűtési és hűtési piacon végzett kutatás területén. Egy 2016 márciusában kiadott jelentésében – Mapping and analyses of the current and future (2020 – 2030) heating/cooling fuel deployment (fossil/renewables) – átfogó képet ad az európai energiafelhasználási szokásokról, és azok hatásairól.

Ennek a jelentésnek köszönhetően sokkal célirányosabb szakpolitikai lépéseket lehet végrehajtani az Európára ható környezeti károk csökkentésének érdekében.
2015-ös adatok alapján Európa energiaigénye mintegy 12 600 TWh – ennyi villamos energiát fogyaszt el Európa óránként – amelynek több mint a fele, azaz 6 352 TWh (50.3%) a fűtésre és hűtésre használódik el.
Az ehhez szükséges energia 42%-át földgázból nyerik ki, ezt követi a kőolaj, illetve a távfűtés (9%) és a szén (8%), mint energiahordozó. A fenn maradó 12%-ot a biomassza és a villamos energia biztosítja, amely villamos energiát közvetlenül elektromos fűtéshez vagy hőszivattyúkhoz használják fel.
